Belvízvédelem - Működési terület bemutatása

 

Az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 5881 km2 nagyságú területéből a síkvidéki vízgyűjtő nagysága 5489 km2. A területen az állami alapfeladatot jelentő belvízelvezetés az 1920-as majd az 1970-es-1980-as években végrehajtott fejlesztéseket követően 904 km hosszú főművi csatornán történik, amelyből 541 km az öntözővizet is szállító kettősműködésű csatornák hossza. Az igazgatóság síkvidéki területe öt nagy vízrendszerre tagozódik.


1. Dél-Duna-völgyi vízrendszer


A vízrendszer területe 3209 km2, határa északon az igazgatóság működési területének határa, keleten a Dongér-Kecskeméti és a Dongér-Halasi vízrendszer, délen a Sárközi és Kígyósi belvízrendszer, nyugaton a dunai árvízvédelmi töltés.


A vízrendszer magassági szempontból két részre osztható. Az egyik a Duna-völgyi főcsatornától nyugatra fekvő mélyártéri terület, a másik a csatornától keletre fekvő magasabb, fennsíki terület. A rendszer főcsatornája, a Duna-völgyi főcsatorna az 1920-30-as években épült ki Kunpeszértől egészen a bajai torkolatig. Ennek kiépülése teremtette meg a fejlesztések lehetőségét, melyek során a vízgazdálkodási társulatok és a vízügyi igazgatóság munkája nyomán kezdett kialakulni a vízrendszer mai formája.


Nagyjelentőségű fejlesztési munkák valósultak meg a vízrendszer területén az 1965-66-os belvizes időszak után. Ekkor épültek ki a kunszentmiklósi, valamint a fennsíki terület ( Izsák, Kunbaracs, Orgovány, Ágasegyháza térsége ) főcsatornái és a csatornákon lévő tározók.


A vízrendszer főbb kivezetései: a Duna-völgyi főcsatorna Bajánál, a Csorna-Foktői csatorna Foktőnél és a még csak részben kiépített Solti árapasztó csatorna Soltnál.


Magas dunai vízállások esetén, amikor a gravitációs kivezetés lehetősége megszűnik, a DVCS torkolati és a Foktői szivattyútelep emeli át a belvizeket a Dunába. A Duna-völgyi főcsatorna torkolati szivattyútelepének teljesítménye 11,0 m3/s, a Solti-árapasztó torkolati szivattyútelep 2,0 m3/s, a Foktői szivattyútelep 7,4 m3/s-os teljesítményéből 5,0 m3/s vehető igénybe a Duna-völgyi főcsatorna tehermentesítésére.


A vízrendszer területén lévő negyedik szivattyútelep, a 4,0 m3/s teljesítményű Kunszentmiklósi közbenső átemelő, a Kiskunsági Főcsatorna tározóterébe emeli a belvizet.


A vízrendszerben jelenleg meglévő belvíztározók össztérfogata maximális tárózási szint mellett 34,95 millió m3.


A Dél-Duna-völgyi vízrendszerben a belvizek által leginkább veszélyeztetett területek Fülöpszállás, Lajosmizse, Akasztó, Csengőd, Tabdi, Kiskőrös, Dunaegyháza, Solt települések környezetében valamint a Kunszentmiklós környéki szikeseken vannak.


2. Sárközi vízrendszer


A vízrendszer területe 476 km2, határai északon a Csorna-Foktői csatorna keleten és délen a Duna-völgyi főcsatorna, nyugaton a dunai védtöltés.


A belvízrendszer domborzatát illetően dunai mélyártér, amelynek magasabb részein találhatóak a települések. A vízrendszerben a rendezési munkálatok 1872-ben, a Sárközi Ármentesítő Társulat megalakulását követően kezdődtek meg.


A vízrendszer főcsatornája az 50 km hosszú Sárközi I. sz. főcsatorna, mely Kalocsától Érsekcsanádig húzódik. Gravitációs kivezetés az érsekcsanádi szivattyútelepen és a vajastoroki csőzsilipnél van. Magas dunai vízállás esetén a 4,0 m3/s teljesítményű Vajastoroki és a 6,0 m3/s teljesítményű Érsekcsanádi szivattyútelep emeli át a belvizeket.


A vízrendszer területén az 1985-88 közötti időszakban térségi meliorációs munkákat végeztek, azonban a tervezett munkálatoknak csak a töredéke valósult meg, részben az érintett mezőgazdasági üzemek pénzügyi nehézségei miatt, később pedig a munkák teljes leállását eredményezte a meliorációs munkák állami támogatásának megszűnése.


A Sárközi vízrendszerben a belvizek által leginkább veszélyeztetett területek Miske, Homokmégy, Sükösd községek környezetében vannak.


3. Kígyósi vízrendszer


A vízrendszer területe 1050 km2, határai északon a Dél-Duna-völgyi, keleten a Kőrös-éri, nyugaton az Igali vízrendszer, délen az országhatár.


A belvízrendezési munkák megindítása előtt a vízgyűjtő mezőgazdaságilag művelt területei sokat szenvedtek a vizek pusztításaitól. A vízkároknak elsősorban a vízfolyások rendezetlensége volt az oka, mivel az aránylag kis belvizek is kiléptek a mederből és elöntötték a környező területeket.


A XIX. század közepétől kezdődtek meg a rendezési munkálatok, melyek során kialakult a mai csatornahálózat. A munkákat több társulat és a vízügyi igazgatóság végezte el.


A vízrendszerből valamennyi főcsatorna - a Kígyós főgyűjtő, a Bácsbokodi Kígyós, a Bajmoki és a Tavankúti csatorna - az országhatáron túlra vezeti a belvizeket.


A vízrendszerben jelenleg csak egy belvíztározó van, a 0,9 millió m3 térfogatú Bácsbokodi tározó. A Kígyósi vízrendszerben a belvizek által leginkább veszélyeztetett területek Jánoshalma, Borota, Bácsalmás, Katymár községek környezetében vannak.


4. Igali vízrendszer


A vízrendszer területe 297 km2, határai északon a Dél-Duna-völgyi, keleten a Kígyósi, nyugaton a Mohácsi-szigeti vízrendszer.


A vízrendszer egy gravitációs és egy szivattyúzott öblözetből áll. A gravitációs öblözet vizeit a 40,4 km hosszú Igali gravitációs főcsatorna vezeti le, a szivattyúzott öblözet belvizeit a 1,15 m3/s teljesítményű Hercegszántói szivattyútelep emeli át a Ferenc tápcsatornába.


A vízrendszer első rendezési terve 1913-ban készült a budapesti Kultúrmérnöki Hivatalban, mai formájában azonban az 1960-70-es években végrehajtott fejlesztések során alakult ki.


Az Igali vízrendszerben a belvizek által leginkább veszélyeztetett területek Gara, Dávod, Hercegszántó községek környezetében vannak.


5. Mohácsi-szigeti /Margitta-szigeti/ vízrendszer


A vízrendszer területe 277 km2, amelyből 140 km2 esik Bács-Kiskun megye területére, a többi Baranya megyére. Határai északon a Dél-Duna-völgyi, keleten az Igali vízrendszer, délen az országhatár, nyugaton a dunai védtöltés.


A vízrendszer belvízrendezési alaptervét az 1899-ben megalakult Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat készítette el 1903-ban. Ekkor épült meg a Karapancsai szivattyútelep és a csatornák nagy része. Az 1980-1990 közötti időben a vízrendszer teljes területén jelentős meliorációs munkák folytak, melyek során kialakult a jelenlegi csatornahálózat. A munkálatok során a felszíni üzemi csatornahálózat jelentősen lecsökkent viszont 766 ha drénezésre került. A vízrendszer valamennyi főművi és közcélú csatornája felújításra került.


A vízrendszer két öblözete közül a gravitációs öblözet vizeit a társulati kezelésű Árkosdombi csatorna vezeti le. A szivattyúzott öblözet belvizeit a 5,7 m3/s teljesítményű Karapancsai szivattyútelep emeli a Ferenc tápcsatornába, valamint az ezt meghaladó vízhozamot az 1980-as évek meliorációs munkái során épített két 2,0 m3/s teljesítményű Újfoki szivattyútelep emeli be a Dunába.


A vízrendszerben a belvizek által leginkább veszélyeztetett területek Nagybaracska, Dávod, Hercegszántó községek környezetében vannak.