Magyarországon jelenleg a lakosság 97-98%-a részesül vezetékes ivóvíz ellátásban. Az ivóvíz szükségletek 90%-át felszín alatti vízből biztosítják. Ezek közül több, mint 600 vízbázis sérülékeny a felszíni eredetű szennyeződésekkel szemben, ami annyit jelent, hogy a vízadó réteg felett nem helyezkedik el olyan geológiai képződmény (pl. agyagréteg), mely megakadályozná a szennyezőanyagok leszivárgását a víztermelő kutak szűrőjéhez. Az ilyen vízbázisokat sérülékeny hidrogeológiai környezetben lévő vízbázisoknak nevezzük.
Az ország távlati vízigényeinek kielégíthetősége érdekében a még igénybe nem vett, potenciálisan jó vízadó területeket távlati vízbázissá nyilvánították. A kijelölt 75 távlati vízbázis szinte kivétel nélkül sérülékeny hidrogeológiai környezetben található.
A fenntartható vízkitermelés érdekében a sérülékeny vízbázisok környezetében olyan műszaki és szabályozási tevékenységet kell megvalósítani, mely hosszú távra garantálja a vízkészlet igénybevehetőségét. Ez a tevékenység a vízbázisvédelem.
Az ADUVIZIG működési területén 16 sérülékeny üzemelő és 12 távlati sérülékeny vízbázist tartunk nyilván.
A Kormány 2249/1995. sz. határozatával cselekvési programot indított el a vízbázisvédelem végrehajtására. A vízbázisvédelem jogszabályi alapjának megteremtését és az egységes végrehajtást szolgálta a 123/1997.(VII.18.) Korm. rendelet kiadása.
A jogszabály szerint a vízbázisok védelmét védőidom, védőterület kijelölésével és a biztonsági intézkedések részleges vagy teljes körű végrehajtásával kell megvalósítani.
A védőidom, védőterület belső, külső és hidrogeológiai védőövezetekből áll, a hidrogeológiai védőövezet “A”, “B” és “C” védőzónákra tagozódik.
A védőövezetek és védőzónák a vízkivételi helyet gyűrűszerűen övezik. Műszaki számításokkal meghatározható a föld felszínén az a pont, ahonnan adott időn belül a szennyezés, illetve a szennyezett beszivárgó víz eljut a vízkivételi helyig. A védőövezetek és védőzónák határai a jogszabályban meghatározott elérési időkhöz igazodnak. Az egyes védőövezetekben és védőzónákban a vízkivételi helyhez közeledve egyre szigorúbb területhasználati korlátozásokat kell foganatosítani.
A vízbázisvédelem három jól elkülöníthető fázisra bontható:
Az első fázisban a vízbázisok állapotfelmérését kell elvégezni. Ekkor kell összegyűjteni minden lényeges adatot, számba kell venni a szennyezőforrásokat, vizsgálni kell a vízminőség és a vízáramlás alakulását, mely feladatok végrehajtásához figyelőrendszert kell kialakítani.
Meg kell határozni a védőterület övezeteinek és védőzónáinak a határait és az egyes övezetekben és zónákban előírandó korlátozásokat, tiltásokat.
A második fázisban a biztonságba helyezés következik. Ez részben hatósági, részben pedig műszaki tevékenység. A védőterületet kijelölő hatósági határozat jogerőre emelkedése után a védőövezetek határait táblákkal meg kell jelölni és gondoskodni kell a feltárt szennyezések megszüntetéséről, érvényesíteni kell a területhasználati korlátozásokat.
A harmadik fázis a biztonságban tartás időszaka. A biztonságban tartást segíti a feltárás során kialakított észlelőrendszer folyamatos üzemeltetése, a vízkészlet állapotára vonatkozó adatok értékelése, az illetékes hatóságok és az üzemeltető által végzett helyszíni ellenőrzés.
Az ADUVIZIG működési területét érintő vízbázisvédelmi munkák, mind a 16 db üzemelő, mind pedig a 12 db távlat sérülékeny vízbázis vonatkozásában a fent említett második, illetve harmadik fázisban vannak, tehát minden egyes vízbázis esetében megtörténtek a diagnosztikai munkálatok, illetve védőterület, védőidom kijelölések.
Üzemelő sérülékeny vízbázisok egyenként:
Távlati sérülékeny vízbázisok egyenként:
