A 2018. év a vízügyi dolgozók körében bizonyára sokaknak a dunai kisvizek miatt marad emlékezetes. A tavalyi évben a kezelésünkben lévő Duna-szakaszon Dunaföldvár és Baja között három alkalommal, a Baja alatti szakaszon kétszer dőlt meg a legkisebb vízállás rekordja. A vízrajzi állomások közül kiemelendő a paksi vízmérce, ahol a legnagyobb mértékű rekordmegdőlés következett be: ezen az állomáson a legkisebb vízállás 39 cm-rel múlta alul a korábbi, 2011-es rekordot.
A Duna vízállásának 2018. évi alakulása Baján
A tavalyi év az alpesi területeken uralkodó erős ciklonális hatások miatt felhalmozódó hóvízkészletek és az enyhe januári időjárás miatt számottevő mértékű hóolvadással és egy gyorsan levonuló, intenzív árhullámmal vette kezdetét: Bajánál a hónap eleji több mint három méteres áradást követően január 10-én 621 cm-rel tetőzött a Duna, ami az elmúlt esztendő legnagyobb vízállása is egyben. Január végén ismét árhullám alakult ki a folyón, ami a bajai szelvényben 516 cm-es tetőzést eredményezett. Érdekességként megjegyzendő, hogy a január volt az egyetlen hónap 2018-ban, amelyben a sokévi átlagnál magasabb havi középvízállást regisztráltunk.
Ugyan az időnként rekordnagyságú alpesi hóvízkészlet alapján joggal számíthattak a szakemberek jelentős tavaszi árvíz kialakulására, az mégsem következett be, ugyanis a fokozatos, lassú olvadás és a kevés tavaszi csapadék okán a bajorországi, kelet-ausztriai és morvaországi hótakaró folyamatosan, közel egyenletes intenzitással olvadt el. A tavaszi hónapokban a havi középvízállások számottevően elmaradtak a sokéves átlagtól, és jobbára a sokéves közepes kisvíz (a havi kisvizek, azaz a tárgyhónapban rögzített legkisebb vízállások sokéves átlaga) körül alakultak.
A nyár beköszöntével folytatódott a szokásosnál szárazabb időjárás az alpesi régióban, így a Duna vízhozama továbbra is elmaradt az ilyenkor szokásostól. A felső-dunai részvízgyűjtők időjárását július közepétől augusztus végéig erőteljes anticiklonok alakították, aminek hatására a térségben csak nagyon kevés csapadék hullott. Az osztrák Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet (ZAMG) tájékoztatása szerint Ausztriában a júliusi csapadékösszeg helyenként akár 50-75%-kal is elmaradt a sokévi átlagtól. A lefolyásképződés szempontjából fontos vízgyűjtőkön egészen augusztus végéig csapadékszegény maradt az időjárás, ezért a Duna vízállása a nyár végéig csökkenő tendenciát mutatott. A bajai vízmércén 2018. augusztus 23-án, a késő esti órákban megdőlt a valaha mért legkisebb vízállás (LKV) rekordja: a vízmérce állása 48 cm-t mutatott, ami 3 cm-rel alulmúlta a 2003-ban rögzített 51 cm-es rekordminimumot.
Kisvíz Bajánál 2018 augusztusában
Kisvíz Dunaszekcsőnél 2018 augusztusában
Kisvíz Dunaszentbenedeknél 2018 augusztusában
A dunai lefolyásképződés szempontjából meghatározó Inn, Traun és Enns folyók vízgyűjtőin kiadós csapadéktevékenység kíséretében köszöntött be az ősz, azonban az árhullám alacsony mederteltségre érkezett, ezért a tetőző vízállások a középvízi tartományban alakultak.
A Felső-Duna térségében szeptember közepétől újfent anticiklonális hatások uralkodtak, ezért a felső-dunai részvízgyűjtőkön – beleértve az osztrák, a bajorországi és a morvaországi részvízgyűjtőket is – kivételesen csapadékszegény időjárás volt tapasztalható. Az osztrák Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet tájékoztatása szerint a Duna vízhozam-utánpótlódásának számottevő hányadát biztosító észak-tiroli részvízgyűjtőn az idei volt a legszárazabb nyári félév 1947 óta. A Bécsi-medence túlnyomó részén és Salzburg térségében 25-50%-kal kevesebb csapadék hullott a szokásosnál. Október 2-23. között a Felső-Duna valamennyi részvízgyűjtőjén gyakorlatilag csapadékmentes volt az időjárás. Ennek egyenes következményeként visszatértek a tartósan kisvizes állapotok a Duna magyarországi szakaszára. A hónap második felében olyan alacsony vízállások alakultak ki, amelyekre az 1878 óta tartó méréstörténet során még nem volt példa: előbb október 19-én, 33 cm-es, majd október 27-én 27 cm-es vízállást rögzítettek szakembereink, azaz egy év alatt háromszor dőlt meg a legkisebb vízállás rekordja, melynek értéke a korábbi, 2003-as rekordot 24 cm-rel múlja alul.
Extrém kisvíz Bajánál 2018 októberében
Megjegyzendő, hogy a 2018. évben nemcsak a példátlanul alacsony vízállásértékek, hanem az extrém kisvizes időszak tartóssága (a 100 cm alatti vízállású napok száma) is messze meghaladta a korábban észlelteket: míg az utóbbi 30 évben átlagosan évente 5 napon mértünk 100 cm alatti vízállást a bajai szelvényben, addig tavaly 81 nap, azaz a sokévi átlag több mint tizenhatszorosa volt a 100 cm alatti vízállás tartóssága. Ez az érték a 2003-ban feljegyzett 50 napos rekordot messzemenően felülmúlta. Kiemelendő továbbá, hogy a 200 cm alatti kisvizek tartósságát tekintve az 1878 és 1989 közötti időszakban mindössze 3 olyan év volt, amikor több mint 100 napon át mértünk 200 cm alatti vízállást. Az 1990 és 2018 közötti időszakban már 9 évben jegyezhettünk fel ilyen tartósságú kisvizeket.
Az október végi heves felső-dunai csapadékjelenségek hatására árhullám indult el a Dunán, átmenetileg megszüntetve ezáltal a kedvezőtlen hidrológiai körülményeket. A november eleji árhullám levonulását követően ismét kisvízi tartományba süllyedtek a vízállások, ugyanakkor az októberben rögzített rekordalacsony értékek már sehol sem dőltek meg.
A 2018. évi kisvízi időszakot a sokéves tendenciák tekintetében is megvizsgáltuk, melynek során mind a vízhozamok, mind a vízállások éves minimumait elemzés alá vetettük. A trendvizsgálat egy hosszabb (1950-2017 közötti) és egy rövidebb (1988-2017 közötti) időszakra terjedt ki. A trendvizsgálat alapján megállapítható, hogy míg a kisvízi vízhozamok esetében csaknem stagnálás (csak minimális növekvés, illetve csökkenés) figyelhető meg a két vizsgált időszak során, addig a vízállások tekintetében mind a két időszakban folyamatos csökkenés látszik az idő előrehaladtával, ami egyértelműen a meder süllyedésével magyarázható.
Éves minimum vízállások trendje (1950-2017)
Éves minimum vízállások trendje (1988-2017)
Éves kisvízhozamok trendje (1950-2017)
Éves kisvízhozamok trendje (1988-2017)
Igazgatóságunk szempontjából kiemelten fontos a Duna budapesti vízállásának nyomon követése is, hiszen amikor a Duna budapesti vízmércéjén 200 cm-es vagy az alatti vízállást mérnek, akkor a Ráckevei-Soroksári-Duna ágba történő gravitációs vízbevezetés a Kvassay-zsilipen keresztül nem lehetséges, így a Duna-völgyi-főcsatorna (DVCS) vízrendszerének vízpótlása csak korlátozásokkal biztosítható.
A budapesti 200 cm-es és az alatti kisvizek tartóssága 2018-ban 192 nap volt, szemben az elmúlt 30 évre vetített 131 napos átlaggal, azaz a kedvezőtlen hidrológiai viszonyok miatt mintegy két hónappal hosszabb volt a DVCS vízrendszerét érintő vízkorlátozás időtartama.
Az extrém kisvizekhez kapcsolódóan több, Duna közelében lévő talajvízkút idősorát is elemeztük, melyek közül jelen esetben az uszódi és újmohácsi kutat emeljük ki. Az uszódi állomás esetében megfigyelhető, hogy a tavalyi évben a kútperemtől számítva 687 cm volt az LKV értéke, ami 4 cm-rel múlta alul az addig valaha mért legkisebb vízállást (683 cm). Az elmúlt 30 évre számított átlagos kisvíz értéke 615 cm. Az első dunai kisvizes intervallumot megelőzően a talajvízszintek a sokéves kisvíz szintje alá süllyedtek. Ez az állapot egészen december végéig fennállt.
Újmohács állomás 2018. évi talajvízszint-idősora
Uszód állomás 2018. évi talajvízszint-idősora
Az újmohácsi állomáson az LKV értéke a kútperemtől számítva 593 cm, 2018-ban a kisvíz értéke 580 cm, azaz a dunai kisvizek hatására kis híján itt is megdőlt a valaha mért legkisebb vízállás. Az első dunai kisvízi periódustól kezdődően többnyire a sokéves átlagos (524 cm) vízállás alatt maradt a talajvíz szintje.