A víz, azon belül is az édesvíz az élet nélkülözhetetlen feltétele. Mivel mennyisége nem korlátlan, ahhoz a folyók és tavak ökológiai rendszerünk meghatározó elemei maradhassanak és hogy a jövőben is mindenkinek megfelelő mennyiségű és minőségű víz juthasson, erőfeszítéseket kell tenni a felszíni és a felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért.
Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikáját meghatározó 2000/60/EK irányelv –a Víz Keretirányelv, vagy röviden VKI – kidolgozásához. Az Irányelv 2000. december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban, így az abban előírt célok elérése és az azok érdekében meghatározott feladatok végrehajtása az Európai Unióhoz való csatlakozása óta Magyarországra nézve is kötelező.
A Víz Keretirányelv eredeti célja az volt, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek ún. „jó állapotba” kerüljenek, mely általános célkitűzés elemei a következők:
- a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása,
- a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével,
- a vízminőség javítása a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével,
- a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük
megakadályozása, - az árvizeknek és aszályoknak a vizek állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak
mérséklése.
A VKI alapelve ugyanis, hogy a víz nem csak egy szokásos kereskedelmi termék, hanem alapvetően örökség is, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni. A vízkészletek használata során ezért hosszútávon fenntartható megoldásokra kell törekedni.
A Keretirányelv céljaival és előírásaival alapvető szemléletváltozást jelent a vízgazdálkodás területén. Egyrészt mert komplex megközelítéssel (vízügyi, környezetvédelmi, természetvédelmi, társadalmi gazdasági, stb. szempontokat egyaránt figyelembe véve) igyekszik a vizek „jó állapot”-át elérni és a vizeket ebben az állapotban megtartani, másrészt mert mindezt nem csak az adott víztesthez közvetlenül kapcsolódva, hanem vízgyűjtő-szemlélettel teszi. Ez pedig különösen fontos egy olyan nemzetközi vízgyűjtőn, mint a Duna, amelyen a vizek használatának országhatáron átterjedő hatásai is lehetnek. Ezért a célkitűzések elérésének követelményeit a kisebb területi egységekből (rész-vízgyűjtőkből) kiindulva, de a vízgyűjtő egészén kell koordinálni. A Víz Keretirányelv sikere tehát az uniós tagállamok, illetve a vízgyűjtőn osztozó országok együttműködésén, valamint a helyi szinten zajló széleskörű, de összehangolt lépések sorozatán és a társadalom aktív bevonásán múlik.
A VKI végrehajtásának első lépéseként Magyarország első vízgyűjtő-gazdálkodási terve (VGT1) 2010 áprilisában készült el. A VKI előírásai szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket 6 évente felül kell vizsgálni, ezért 2015. év végére elkészült a VGT1 első korszerűsített, felülvizsgált változata, a VGT2, majd 2021 decemberére a második felülvizsgálat, a VGT3. A terv nem csak Magyarország területére, hanem a Duna folyam teljes, nemzetközi vízgyűjtőjére is elkészül.