A Sugovica (a térképeken sokszor Kamarás-Duna) a Duna balparti mellékága Bajánál., A város felőli oldalán töltéssel körülvett, antropogén hatásoknak kitett vízfolyás a mellékágakra jellemző természetes növényzeti zónákkal nem rendelkezik, ezért érzékenyebb a terhelések hatásaira, mivel azok közvetlenül a nyílt vízbe jutnak.
A Sugovica limnológiai viszonyait tekintve kettős arculatú: a Duna áradásakor annak vízminőség-szabályozó hatása olyan mértékű lehet, hogy a két víztípus fizikai és kémiai mutatói teljesen hasonlókká válnak, a Duna tartós apadása esetén pedig állóvíz jellege bontakozik ki. A mellékágba kerülő, lelassuló Duna-vízből az élettelen mikrohordalék kiülepszik, roncsoló hatása így megszűnik, ugyanakkor jobbak lesznek a fényviszonyok az algák fotoszintéziséhez. Növényi tápanyag egész évben bőségesen áll rendelkezésre a vízben. Ilyen körülmények között szélsőséges vízminőségi állapotok is kialakulhatnak.
A Sugovica vizének szervetlen kémiai jellegére – legtöbb hazai felszíni vizünkhöz hasonlóan – az alacsony oldott sótartalom (összes oldott anyag: 177-612 mg/l) és a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát iontípus jellemző. A szervesanyagokat tekintve vize általában a Dunáénál szennyezettebb, nagyobb mértékű benne a növényi szervesanyag termelés, amit a vízszíneződések, vízvirágzások mellett az algák klorofill tartalmának magasabb éves átlagértéke (79 mg/m3) is jól jelez.
Élővilágának jellemző szervezetei a planktonikus, lebegő életmódot folytató növények és állatok. Mikroszkópikus méretű lebegő növényei az algák évszakos változásokat mutatnak, összetételük, egyedsűrűségük megváltozásával reagálnak a vízjárásban, vízminőségben bekövetkező változásokra, maguk is a vízminőség alakítói. Az év nagy részében, különösen dunai nagyvíznél a kovaalgák mennyisége a meghatározó, főleg a körkörös szimmetriájú fajok (Centrales rend, Stephanodiscus fajok) dominálnak. Mellettük a hosszanti szimmetriájú kovaalgák (Pennales rend: Asterionella, Nitzschia, Navicula nemzetségei) is jellemzőek. A tavaszi időszakban kisebb vízállásnál a sárgamoszatok (Synura, Chrysococcus fajok), nyáron inkább a zöldalgák (Pediastrum, Scenedesmus, Ankistrodesmus, Crucigenia fajok), melegebb vizek esetében pedig a kékalgák (Oscillatoria, Lyngbya, Anabaena fajok) szaporodnak el nagyobb mennyiségben.
Planktonikus, lebegő állatvilágát csillós, ostoros egysejtűek, villásférgek, az ízeltlábúak közül az alacsonyabbrendű rákok (ágascsápú-, levéllábú-, kagylósrákok) adják.
A nyílt vízen kívül élőhelyet jelentenek a vízbe merülő természetes és mesterséges tárgyak és a vízfenék, melyeket növényi bevonat – legtöbbször kovaalgák, fonalas zöld-, és kékmoszatok- és vízi makroszkópikus gerinctelen állatok közösségei népesítenek be. Az utóbbi csoportba különböző rendszertani helyű állatok tartoznak. Köveken, ágdarabokon folyami szivacs (Ephydatia fluviatilis), alkot csúszós bevonatot. A férgek közül főleg a kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) petekokonjait láthatjuk az iszap felületén. A piócák közül a csigapióca (Glossiphonia complanata), a nyolcszemű nadály (Erpobdella octoculata), a fiahordó nadály (Helobdella stagnalis) gyakoribb előfordulásúak. A puhatestűek (csigák, kagylók) nagy tömege alacsony vízállásnál válik láthatóvá. A part menti kövekről előbukkanó hatalmas vándorkagyló tömeg jól érzékelteti mennyiségüket. A csigák közül a fialócsiga fajok (Viviparus), a vízicsigák (Bithynia), a fülcsiga (Lymnea auricularia), a kagylók közül a folyamikagyló (Unio tumidus), a festőkagyló (Unio pictorum), tavikagyló fajok (Anodonta, Pseudanodonta) a jellemzőek. A behurcolt vándorkagyló (Dreissena polymorpha) nagymértékben elszaporodott. Ugyancsak fauna idegen az amuri kagyló (Synanodonta woodiana), amely körülbelül 10-15 éve jelent meg és szaporodott el a környék vizeiben.
Az ízeltlábúak törzsén belül a rákok osztályának nemcsak a jól ismert tízlábú rákok (folyami rák – Astacus astacus) képviselői élnek a Sugovicában, hanem jóval kisebb termetű rákok is, mint például az ászkarákok (közönséges víziászka – Asellus aquaticus), vagy a felemás lábú rákok (bolharák – Gammarus fajok).
Az ízeltlábúakhoz tartozó vízi rovarlárvák (kérész, szitakötőlárvák, kétszárnyúak, tegzesek lárvái), vízibogarak (csíbor, csíkbogár és azok lárvái) fordulnak elő.
Szabad víztömeg jelentős aktív mozgással rendelkező élőlényei a halak. Horgászvíz lévén halállományát jelentősen befolyásolják a haltelepítések.